Véradás a falunkban
Valahogy úgy tűnik nekem, hogy már időtlen idők óta van Tázláron véradás. Emlékszem arra, hogy már én is toboroztam iskolásként a véradókat sok más társammal együtt tanáraim, szüleim és a falu akkori orvosának lelkes buzdítására, és bizony becsülete volt annak a gyereknek, aki sok véradót gyűjtött, és felnéztünk arra, aki eljött vért adni. Egy alkalommal olyan nagy volt itt a véradási kedv, hogy majd’ egy hektoliter vér volt az eredmény. Örült bizony annak az egész falu. Máig sem felejtem el, hogy én egy kicsi játékot, egy négerbabát kaptam a szervezés jutalmául. Nagyon örültem neki.
Hál’ Istennek most is sokan olyan lendülettel, kedvvel fognak gyermekeink a toborzáshoz, hogy az szinte megható. Kerékpárral járják a falu utcáit, bekopognak, ahová csak tudtak, hogy meghívják a házak lakóit a nagy eseményre. Bevetnek mindent, hogy a hozzátartozóikat is láthassák. Az ilyen gyermekakcióknak van eredménye, ezt mindannyian tudjuk. Azt is megmosolyogja az ember, hogy az iskolások között mindig vannak, akik a szervezés mellett máris készen állnának a véradásra, és erről alig lehet őket lebeszélni. De azt is láthatjuk, hogy a néhány évvel ezelőtt még itt sündörgő gyerekek jó része is visszajön, immár véradóként. Büszkén mondhatjuk, hogy országos élvonalban vagyunk a véradás terén, ha a lélekszám arányában nézzük az eredményeket.
Falunkban évente két alkalommal van nagyon jó hangulatú véradás. Megszokták már ezt a tázláriak. Valamikor régen csak egyszer volt. Ezt többen is kevesellték, ezért változtattunk rajta, amin senki nem zúgolódott, sőt örömmel vették.
Szó se róla, a résztvevőknek is fűződik érdekük a véradáshoz, mert az egyszerű vérkép és az orvosi vizsgálat, beszélgetés is hasznos lehet mindenki számára. Örülnek a fürdőbelépőnek és a vásárlási utalványnak is, de tudom, hogy nem ezért jönnek el az emberek, hanem azért, mert jót akarnak tenni rászoruló emberekkel.
Az már csak hab a tortán, hogy a gyereknép is nagyon szeret segédkezni véradáskor is, de a legnagyobb öröm számukra, ha a véradós vacsorai műsorban részt vehetnek. Épül bizony az ilyen alkalmakkor nem csak a falu közössége, de a kis szereplők lelke is jobban összekovácsolódik.
A két legutóbbi véradáson összesen 106 személy jelent meg, ez kb. 45 liter vért jelentett, ami kincset ér.
Nagyon dicséretes hagyomány nálunk, hogy a falu vezetése is patronálja ezt a nemes cselekedetet, hiszen hosszú évek óta finom vacsorával örvendezteti meg a véradókat. Idén a Tázlári Vadásztársaság jóvoltából olyan vacsoránk volt, ami nemigen kerül egyszerű földi halandó elé, hiszen vaddisznó- és szarvaspörkölt gőzölgött a tálakban.
Ilyenkor alkalmakkor a Kiskőrösi Vöröskereszt jelképes kis ajándékokkal kedveskedik a jubiláns véradóknak.
Ha végiggondolja az ember, hogy hány ismeretlen embernek segítettek az én kis falum lakói teljesen önzetlenül, boldog lehetek. Mert hát külső szemlélő szemével nézve tudjuk, hogy Tázlár nem egy különleges falu … látszólag. Olyan falu, amilyenből sok van az országban. A homokbuckás táj talán csak nekünk szép, nincsenek csodálatos épületeink, nem származik innen világhíresség, de tudom, hogy mindennél többet ér, hogy helyén van az emberek szíve, és ez a legfontosabb.
Szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, aki hozzájárult a véradás és a jó hangulatú vacsora lebonyolításához!